2020. 11. 22. Falucskai Gusztáv testvér bizonyságtétele

Kedves Testvérek!

Sokan tudjátok, hogy Falucskai Gusztáv testvér milyen beteg. A fizikai ereje fokozatosan gyengült. Először a kezét tudta egyre kevésbé használni. Mára segítség nélkül nem tud sem enni, sem inni, sem öltözködni. Aztán a lába is egyre gyengült. Házon kívül csak elektromos moped segítségével tud járni.

A mai napon verset kaptam tőle. Ebben bizonyságot tesz az életéről, az Úrral való kapcsolatáról. Vele egyeztetve teszem közzé. Úgy látom, hasznos lesz, ha minél több testvérhez eljut.

Szeretettel:

Debrecen, 2020. november 22-én,

Apostol Imre

Bizonyságtételem

Életemre visszanézve,

Nemsokára hatvannégyre,

Istennek a nagy kegyelme,

Nem lett még korábban vége.

Az Úr oly hosszan tűre,

Éppen ezért nem engedte,

Ne legyek én elkészülve.

Azt a munkát, mit elkezdett,

Sokszor csorbát is szenvedett.

Életveszélyes helyzetek,

Továbbá a nagy műtétek,

Ezen figyelmeztetések,

Eredményre nem vezettek.

Mert arra a jó alapra,

Amely az Úr Jézus maga,

Sokszor csak fát építettem,

Reá zsúpfedelet tettem,

De ezt a tűz megégeti,

Ezüstből kell építkezni.

Arany, ezüst és drágakő,

Ez a három összetevő,

Ez esetben nem veszendő.

Ezért az Úr bölcsessége,

Fizikai erőm vette.

Ám ezt nem oly gyorsan tette,

Szép csendesen vitte végbe.

De ami a legfontosabb,

Szellem, elme épen maradt.

Nehezek a mindennapok,

Jelentkeznek kihívások,

De az Úrtól vigaszt kapok.

A testvérek hő imája,

Nem lett hiába elmondva.

Ha a külső egyre gyengül,

A hívő szív meg nem rendül,

Belső ember így megépül.

Arra kérem én az Urat,

Hátra lévő életutat,

Ezt a csodás keskeny utat,

Amely a menny felé mutat,

A hitemben megtartassak.

Ha pedig hamarabb jönne,

Mire megvan ígérete,

Mi a hívők reménysége,

Emeltessünk Ő elébe.